Az ego az, amit a külvilág felé mutatunk.
Az egóm az, ami megkülönböztet a másiktól, ami körvonalat ad nekem ebben a világban.
Sokáig azt hittem, hogy az ego negatív, és hogy akadályoz a spirituális utamon. Ezért visszahúztam, lecsendesítettem, háttérbe szorítottam. De ezzel láthatatlanná váltam. És amikor láthatatlanná válsz, könnyen mások lábtörlőjévé leszel.
Rájöttem, hogy az egót nem elnyomni kell, hanem átölelni. Az ego az a kapu, amin keresztül ki tudok lépni a világba ezzel az érzékenységgel, és amin át meg tudom osztani azt, ami bennem van. Ha túl kicsire húzom magam, ha eltűnök, akkor nem tudom megosztani az értékeimet – mert belül is értéktelennek érzem magam.
Amikor lecsökkentem magam önmegtagadóvá válok, ami nem szolgál sem engem, sem másokat. Ha elég fontos vagyok önmagam számára, azt a világ is visszatükrözi. Ahogyan én bánok magammal, úgy fognak mások is.
Ezért most tanulom szeretni magam. Tanulok jelen lenni a saját teremben, a saját hangommal, a saját határaimmal. Nem másoknak megfelelni, nem eltűnni, nem összezsugorodni – hanem önmagam lenni.
Írta: Filotás Mária

