Online magazin

Hírek, újdonságok 

Élet kutyával - 1. rész

Eldöntendő kérdések

Az emberi és állati lelkek közös feladata, hogy jobban megértsük, és a lelki fejlődésben támogassuk egymást. A kutyáknak ebben kiemelt szerepe van, hiszen egyre többen élnek velük együtt az emberi élettérben. A legtöbb embernek azonban kevés a tudása és az információja ahhoz, hogy jól tudjanak együtt élni a kutyákkal - és ne teremtsenek ezzel például újabb karmát.


A közösségi portálok, az internet a jó idő beköszöntével rendre ontják a cukibbnál cukibb kölyökkutyás képeket. Ezért is természetes, hogy sokan kacérkodnak a gondolattal, hogy vásároljanak vagy befogadjanak a családjukba egy kutyát. Ám ahhoz, hogy ez valóban örömteli együttlét legyen, fontos alaposan átgondolni és mérlegelni néhány dolgot, hiszen ez a döntésünk tíz-tizenhét évre szól.

Érdemes átgondolni, sőt: érdemes kipróbálni, mi mindenben változik, változhat az életünk, ha egy kutya is belekerül. Különösen akkor, ha először történik velünk ilyesmi, és korábban még egy aranyhörcsögünk sem volt.

Ha például a kutya lakásba kerülne, még a döntés előtt érdemes néhány napig, naponta háromszor rövid sétákat tenni. Az állatorvosok javaslata ugyanis az, hogy hat-nyolc óránként tegyünk egészségügyi sétát a kutyával - és ezt bizony minden nap csinálni kell, nincs szabadnap vagy betegállomány. Ráadásul javasolt, hogy legalább az egyik séta ideje fél-egy óra legyen, és a többi se csak egy-két percig tartson. Hiszen ilyenkor a kutyának nemcsak testileg kell kimozognia magát, nemcsak a dolgát kell elvégeznie, hanem a szaglászással, macskák és egyéb fenevadak utáni nyomozással az agyát is fárasztania kell - hogy aztán békésen tudjon majd pihenni a lakásban. Vagy éppen a kertben - hiszen a kerti kutyáknak is szükségük van a sétára, új ingerekre.

Egy kutya nagyjából fél éves korára lesz szobatiszta. Fontos kérdés, hogy tudjuk-e vállalni a szobatisztaságra szoktatás időszakát? Ez ugyanis nem sétagalopp, hiszen a kölyökkutya még nem tudja visszatartani a dolgát, és tanítani is kell a szobatisztaságra. És addig bizony a felmosórongy, a félig-meddig eltalált kutyapelenka és a fertőtlenítő aranyháromszögében telnek a napjaink. Egy biztos: a kutya nem akar ezzel rosszat - ha nem sikerül elsőre, másodikra, sokadikra, amit várunk tőle, semmiképpen sem szabad bántani.

Egy kutya nem feltétlenül luxuscikk - de az tény, hogy vannak vele költségek, időnként nem is kevés. Át kell gondolnunk, belefér-e a családi költségvetésbe, hogy a kutyánk minőségi ételt, megfelelő orvosi ellátást, és az életéhez szükséges egyéb felszereléseket kaphasson.

Ha sokat utazunk, tudnunk kell, hogy a kutyákat nem mindenhol látják szívesen - bár szerencsére az utóbbi időben sokat javult a helyzet ezen a téren. Ha kutyával szeretnénk utazni, az sem mindegy, hogy ő bírja-e egyáltalán az utazást - ez a fajtától is függ. Ha nem jön velünk, akkor az a kérdés: tudunk-e számára megfelelő elhelyezést biztosítani - tartsuk észben, hogy egy kerti kutyaház és egy vödör víz NEM tekinthető megfelelőnek hosszabb távollétünk idejére.

Kutyával élni rendkívül intenzív élmény, és igazi öröm. Egy gyerek fejlődésének is nagyon jót tesz, mert egy igazi barátot kap, akivel megtanulhatja, mit jelent a felelősségteljes gondoskodás. De nem szabad elfelejteni, hogy mindez kötelességekkel is jár - hiszen a kutya nem egy dísztárgy, nem egy plüssjáték, amit betehetünk a szekrénybe, ha meguntuk. Közös élet, közös tevékenységek - ez vár ránk egy kutyával, annak minden örömével és teendőjével együtt.

Ha meghoztuk a döntést, alaposan átgondolva mindent, akkor egy nagyszerű kaland kezdődhet az életünkben, amelynek első lépése az, hogy a leendő kutyánkkal megtaláljuk és kiválasszuk egymást.

Következő cikkünkben erről lesz szó.

Írta: Török-Hajzer Márta

Pál Utcai Fiúk

Magam sosem járok (jártam – mostantól mondjuk inkább így) színházba. Ugyanis tinédzser koromban több színházi darabot megtekintve, pont elengedőnek tartottam azokat, hogy egy életre eltekintsek tőle. A legtöbb darab amit annak idején láttam, vagy túl művészi és unalmas volt, s ezt a jól berögzített véleményemet meg is tartottam magamnak, jó mélyre elsüllyesztve a tudatalattimba, nem engedvén senkinek hogy kipöckölje onnan. 

Nos így indultam el a Pál Utcai fiúk darabra a Vígszínházba, melyre egy csodás tanítványom hívott meg, s ellenkezni nem akartam, hiszen pontosan tudtam, semmi sem véletlen és ideje szembe néznem azzal a sztereotípiámmal, melyet kb. 20éve bevéstem magamnak.

Aztán jól leesett az állam!

Tátott szájjal bámultam a darabot és minden másodpercét élveztem! Mint mikor rock koncerten vagyok, brutál mód elvitt a darab és máris azon kaptam magam, hogy erről írnom kell és fel kell hívnom másnak is rá a figyelmet. Ugyanis a zene és a vele járó felemelkedett hangulat igen sok léleknek segít megszabadulni akár évtizedes terheitől. Magam tanítóként, nem tudom másként nézni ezt – csak így. Észrevettem, hogy felülírtam magamban az két évtizedes berögződést egyetlen egy alkalommal. A zene hat az érzékszervekre és kitágítja a tudatot. S ha ez mellett igazi értékeket is lát az ember megelevenedni egy darabban, akkor az formálja a személyiséget és ez minden életkorban igen fontos.

Hirtelen nagyon sok kérdésem lett!

Ezért felkerestem a darab Bokáját, Wunderlich Józsefet és faggattam egy picit.

-          Mennyire válik a színész személyiségének részévé a szerep?

-          A darabban lévő csapatszellem, főleg a próbák vége félé, teljesen átszivárgott a civil életünkbe. Nagyon sokat ültünk itt együtt a társalgóban is, sokat társasoztunk, ami állandó programmá vált a próbák után. A csapatépítés spontán módon elkezdődött, ahol természetesen valamennyire hasonlóképen voltak kiosztva a szerepek, mint a színpadon. Én nem azt gondolom, hogy a szerep egy külön valami amit  kreálunk, hanem azt mondom, hogy egy-egy ilyen szereppel a felszínre jönnek olyan dolgok, amelyek esetleg az életben nem f eltétlen jönnének szembe. Hova tudok menni itt a való életben ahol olyan dolgok történnek velem, mint itt a színpadon? A színpadi szerepek felébresztenek az emberben egy csomó szenvedélyt, vágyat, régi érzéseket és emlékeket és ez szerintem a nézőköz is eljut.


-          Miként választ egy színész szerepet?

-          Ami közelebb áll hozzám szerep, ami nagyobb felületen találkozik az én személyiségemmel, az nyilván nagyon hatással és befolyással van rám. Ezt inkább úgy tudom elképzelni, hogy vagyok én és ezek a szerepek hidak. Azaz hidakat építünk önmagunk, a civil életünk és a szerepbeli létezésünk között, s ezen a hídon mindig átkelünk, mikor beérkezünk a színházba és ezen a hídon is megyünk vissza az életbe, vissza a családunkhoz. Nyilván az, hogy amelyik szigetre többször látogatunk el és amelyik közelebb áll hozzám, és a saját világomhoz, az jobban is hat rám.

 

Ha kívülről nézem a darabot és elvonatkoztatok az eredeti témától, akkor én két féle megvilágítást is látok benne.

Egyrészt az országok közötti háborúkat, melyben igen fontos lenne, hogy a tömegeket igazi vezető irányítsa, ahogy a darabban is láttuk.

Illetve a fehér és sötét oldal játéka. Magam tanítóként folyton azt látom, hogy az emberek elutasítják a sötét energiákat, holott az is részünk. És amikor nem küzdünk az ellen ami van, hanem tisztelettel és egyenesen oda állunk elébe, elfogadjuk annak a létjogosultságát, akkor nagyon könnyen az életben is azon kapjuk magunkat, hogy a sötét oldal, darabnál maradna a vörös ingesek, ha barátainkká nem is szegülnek, de tisztelettel elkerülnek bennünket.

A gitt egyletben például meglátni azt, hogy a közéletben, médiában olyan sok értéktelen dologról szaporítják a szót, melyek csak az időt rabolják és elviszik a fókuszt a lényegről. Így én ezt a darabot ajánlom ilyen szemmel is nézni. Hiszen az író egész biztos nem csak kisfiúkról írt, hanem jóval mélyebb közölnivalót szeretett volna elénk tárni.

Akinek van füle a hallásra, akinek van szeme a látásra...előttük kitárul a csodák kapuja és általa beléphetnek egy új világba!

Írta: Filotás Mária