Az élet szüntelen körforgás, állandó mozgás. Minden, ami változásban van: él. Minden, ami áll: az elmúlás része. 

Az emberek tartanak a változástól, legyen az kisméretű vagy nagy volumenű, személyes életüket érintő vagy közvetve az életükre ható. Holott a változás maga az élet. Szüntelen megújulás, formálódás, kívül és belül egyaránt. Olyan sok emberrel találkoztam, akik már évek óta haragban vannak a társukkal, önmagukkal vagy a világgal, gyűlölködnek vagy emésztik magukat. Módjukban állna változtatni, de nem mernek. Félelmeik erősebbek, mint az élet utáni vágyuk. 

Holott a félelem nem valós. Az elme kreálmánya, az alapján, amit megélt ebben az életben, vagy korábbi életeiből felszínre került. Egyedül az elme az, ami fél. Magában a szóban is benne van: fél. Az egész egy része. És mindaddig így is marad, míg nem hangolódik össze az elme a lélekkel és nem alkot egységet. 

A megértés nagyon fontos. Mindaddig nem élünk, míg korlátozzuk magunkat. Erős érzelmeinkkel legfőképp. Erős félelem, mely korlátokat húz. Makacs ragaszkodás, ami a szeretett személyhez köt. Túlzott elvárások magammal szemben, és még sorolhatnám. 

Az élet pedig folytonos változás. Ha megreked, ha valami állandósul, akkor abban a pillanatban elindul az enyészet felé. Nézzünk pár példát, csupán a szemléltetés végett. 

Munka. Kitanulok egy szakmát, elhelyezkedek benne, feljutok a legmagasabb szintre. Akár saját vállalkozás, vagy akár alkalmazotti viszony. Megkapom a szép fizetést, állandósul a munka, megvalósult egy terv, az adott szakmán – cégen belül elértem egy csúcspontot. Amint ezt elértem, elindulok lefele – feltéve, ha nem változtatok. A változás több módon lehetséges: újítások, más cég, más helyen, stb.,stb. De ha a lélek elkezd unatkozni, vagy értelmetlennek látni egy napot, máris elindul odabent az enyészet. Szavaim lehet,hogy felerősítik az érzelmed, hogy itt az idő a váltásra, de lehet, hogy ellenállásra késztet, hogy „Mit mond ez a nő, hogy én megyek az enyészet felé, hiszen hatalmas cégem van és embereim száma nő és nő, a legmagasabb szinten vagyok, kizárt hogy elinduljak lefele…?!”

Ám  ő nem tudja, hogy ezt nem az elme dönti el, hanem a lélek… A lélek pedig azért jött a földre, hogy fejlődjön, és ha elért valamit, újabb és újabb távlatokat akar meghódítani. Így van ez bármilyen munkával, legyen az szellemi, fizikai vagy egyszerűen a lustálkodás - direkt nem írom: naplopás. 

Minden vegetálás, ami állandósul, és minden élet, ami változik. 

Persze, ha évekig vagyok képes egy munkahelyen dolgozni úgy, hogy oda elégedetten megyek be, és úgy is jövök el, akkor természetesen jó. De ha megfordul a fejemben akárcsak egyszer is, hogy jó lenne valami más… és ez erős érzelemmel társul, akkor érdemes körülnézni odabent a lelkünk mélyén, hogy mi is lenne a helyes út? Mi az eredeti terv…?

Amint az elme és a lélek összehangolódik, rátérhetünk valódi életfeladatunkra, ami aztán nagyon sok változást tartalmaz. 

Sokan eljönnek hozzám egy-egy elő közvetítésre, hogy mondják meg neki az égiek, mi az ő életfeladata. Ám csak a hozzávezető utat kapja meg és a fő irányvonalat. Az életút, az igazi, lélekben eltárolt út - izgalmas és nagyon változatos. Lüktet, pulzál, és azonnal új irányt vesz, ha az egyik feladatot magas szintre vitted. 

Magam évekkel ezelőtt azt hittem, gyógyítónak születtem, hisz emberekkel foglalkoztam és azt nagyon szerettem. Majd elkezdtem úgymond unatkozni, igaz csak egy kis időre, de ott felmerült az igény, hogy van más is. És volt. Elindult a hallás. Majd elkezdtem közvetíteni, azután tanítani. És éreztem újra a fáradtságot, hogy nagyon lefáradok egy-egy tanítás után…,és jött a belső hang: változás! Alig pár éve tanítok, és máris: változás. 

Amint eléred azt, hogy az adott munkádban akár egy kis időre is, de beáll a fásultság, változtatni kell. Kicsit vagy nagyot. Ez már egyedi. 

Ha életutadon vagy, akkor ez a változás intenzív és meredek is lehet. Minél erősebb a lélek tapasztalni vágyása, a változások és velük az élmények is annál intenzívebbek. Az eredeti életút változatos mindenkinél. Csupán a változás mértéke nem. Van, ahol apró módosítások kísérik az egyén életét úgy, ahogy ő elbírja, és van ahol éles váltások. 

Összefoglalásként tehát, ha bármilyen életterületen úgy érzed, megrekedtél vagy kezd beállni a megszokás, unalom: változtass! Ne vegetálj! Semmi nem fontosabb, mint az élet, ami pedig szüntelen változás!

A következő levélben jön a hozzá kapcsolódó gyakorlat részletes leírással. 

.....

Írásom elején a változással kezdtem. Azzal, hogy az élet szüntelen változás. Bármilyen életterületeden megrekedtél, vagy csupán kezd beállni a megszokás, esetleg az unom: változtass! Ne vegetálj, semmi sem fontosabb mint az élet, ami pedig maga a szüntelen változás.

Vizsgált felül a következő életterületeidet:

1.        Édesanyával való viszony. Ő akkor is fontos szereplő, ha esetleg már nem él, vagy nem vagy vele jó viszonyban. Ha bármilyen neheztelés van bármelyik fél részéről is a kapcsolatban, meg kell oldani: önmagadban.

Írj egy listát, hogy mit tisztelsz benne, miért vagy hálás neki és mi az oka, hogy bármi is történt, őt még mindig szereted… Igen, szereted! Akkor is ha bántott, vagy súlyosabb esetben eldobott, vagy jelenleg is marcangoljátok egymást… van ilyen sajnos.

De az ő testéből lettél. Vele voltál hosszú hónapokig és te magad választottad őt édesanyádnak. Hogy miért? Lehet már megfejtetted, lehet még rád vár, vagy úgy gondolod nem is fontos. De az igen, hogy a kapcsolatodat rendezd vele, odabent, legalább magadban. 

Elsőként írd meg a listát. Addig írd, míg azt nem kezded érezni, hogy szíved megtelik érzelemmel és fénnyel… majd engedd, hogy felszínre törjenek érzelmeid, akár úgy hogy odarohansz hozzá és megöleled őt, vagy egyszerűen könnyek szöknek a szemedben. ÍRJ! 

Ezután áld meg őt: gondolatban képzeld el őt egy ragyogó fényburokban és öleld magadhoz.

 2.        Párkapcsolat

Valóban jó neked? Szereted őt? Ha a kapcsolat köztetek élhető, menthető és vágyod, hogy ő veled maradjon, csináld meg a fenti gyakorlatot, amit édesanyáddal is.

Ha pedig élhetetlen a helyzet… változtass! Nem maradhatsz egy olyan kapcsolatban, ami már nem jó neked és nem is akarod… Így saját magad fojtod meg saját magadat, hisz nem kerülhetsz teljesen életutadra, amíg tartósan boldogtalan vagy és míg megalázod magad azzal, hogy méltatlan kapcsolatban létezel.

Azt tanítják nekem, hogy minden változást az alapoktól kell kezdeni. Magamon, és a mikro közegemen, a személyes szférámban. Tudom azt is, hogy ezen a területen a legfájóbb és legnehezebb változtatni, de itt kell és itt éri meg…

Mit ér, ha a munkámban jól is érzem magam, de utána hazamegyek a boldogtalanságba? Otthon, a személyes szférámban kell rendet tenni elsőként. Ehhez nagyon sok gyakorlat van, nálam és más tanítóknál is. Sok ötlet van a neten is, hogyan változtass a saját életeden. Alkalmazd őket bátran!

Aki párkapcsolatban él, nehogy azt gondolja egyből, hogy ’Húú, le kell cserélnem?’ Dehogy! Meg kell újítani, ki kell színezni vagy épp teljesen megreformálni.

3.        Egyéb kapcsolataim, úgymint gyermekeim, szűk rokonság, barátaim. Át kell alakítani ezeket is, ahol fontos az együttélés, és nem megoldható az elválás. A fejlődéssel átalakul külső világunk, önkéntelenül alakul baráti társaságunk, külső kapcsolataink is. De azokat a kapcsolatokat, ahol együtt kell élni vagy szorosan együttműködni, felül kell vizsgálni.

Hogy miért hangsúlyozom ennyire a változást, változtatást? Mert meg kell tanulnunk élni. Elfelejtettük, elvették tőlünk, és ezer féle módon tompítják érzékelésünk, terelik el figyelmünk a lényegről. Arról hogy emberek vagyunk, és az ember nem szolgának született, hanem életre… Mindenképp a boldogság a cél, anélkül nincs teljes élet.