Ki vagyok én, nem tudom. Vagy talán nagyon is tudom. 
Egy senki, egy létező, egy darabka a nagy egészből. 
Ám ez a darabka hallatja a hangját, fejét magasra tartja, büszke a magyarra. 
 
Nyelvemet sokan nem értik, ahogy szívemet sem tisztelik. Sokan. 
Irigy energiáról írok, akik tőrt szúrnának a szívembe, mert vagyok. 
Ám így jártak. Hangom erős, szívem tiszta, a haláltól sem riad vissza. 
 
Kérdezed hát miért írok? Hát azért, hogy szítsak. Vihart a lelkekben, hisz úgy szembesülnek magukkal és jutnak el Istenhez. 
Aki támad, nem tiszta. Tiszta ember nem támad a másikra. 
 
Bármit is mondtam, szívemből szóltam. Ember nem támad másik embert, és semmilyen élő lelket. 
Az embert Isten képmására lett teremtve. De a Földön még kevés van belőle. 
Feje, keze, lába van, de EMBER nem támad a másik fiára. Se tettel, se szóval, se más módon nem aláz. Mond csak, ember az olyan, aki dühből vagy bármi okból károdat akarja? 
 
Isten nem öl, nem lop, nem hazudik. Isten szeret! Hogy lenne hát minden emberben Isten? 
Először ki kell azt érdemelni, és ahhoz jó mélyre kell ásni a lélekben. És míg egy szikra is van, ami negatív érzelmet takar, addig van munka bőven és lassan emberré válik az, aki azt mondja most magáról ember. 
 
Tudom erős a hasonlat, ám ez az igazságon nem változtat. 
Ne hidd el, éld meg. Tisztítsd ki szíved és térje meg Istenhez.
....
A népem magyar.
A szívem magyar.
A nyelvem magyar, bármit is mond a bitorló agyar. 
 
Ha eddig kibírtuk, eztán is megtesszük. Méltó ellenfelei leszünk annak, aki ellenszegül, nekünk. 
Isten népe a magyar, s ezen nem változtat, hogy más elhiszi vagy sem. Bebizonyítottuk eddig is és eztán sem maradunk adósai annak, aki hazánkat akarja elvenni. 
Földeinket, természeti értékeinket akarják, hogy aztán kitolják innen népünk. Eddig is ezt tették, csak most nagyban, karöltve a nagy urakkal. 
 
A gonosz erőről írok, akik semmitől nem riadnak vissza. Vesztenivalójuk már nincs, hisz eljátszották az utolsó lehetőségüket, hogy megtérjenek. 
Így bevadultak, tudják napjaik megvannak számlálva. Emberekről írok, akik lelke megtért, de nem Istenhez. Eladták lelküket, hogy anyagi haszon reményében Istent játszanak.
 
Nem kicsiben, hanem nagyban. 
 
Azt az egyet viszont nem tudják, hisz nem látnak a fényen át, hogy Isten átvette az irányítást és megóvja azokat, akik hozzá tették le a voksot. 
A hatalom átalakul. Élén azokkal a tiszta szívű vezetőkkel, akik nem hatalmat akarnak, hanem rendet. Férfiak és nők, mindkét nem egyenrangú. 
 
A hatalom már vergődik. A feje már összecsuklik. Ez az év végéig nagyhatalmak várhatóan megkapják a jutalmat. Amit nem raknak ki a polcra, a fejek mellé, amiket eddig karóba húztak. 
De nem is tanulnak belőle, így mennek majd a legelőre. A pokol tornácának őre kíséri oda őket, teljes erőből a földre döntve. 
Ez vár rájuk, és mi segítünk. Nem odalökni, hanem okos szóval. 
 
Nevetve írom, mert már most tudom, aki olvassa és nem hiszi, szőke bolondnak tart. 
De nem bánom, hallja meg világ, megbolondultam. Ám nem teljesen. 
Szabad lettem, szerelmes és nem tartozom senkinek csak Istennek. 
Csinálja utánam, aki nem hiszi. Utána nézzen bolondnak és szőkét hangoztatva álljon be a sorba… Oda ahol már sokan állnak, tisztelve az embert és imádva Isten!