Magam sosem járok (jártam – mostantól mondjuk inkább így) színházba. Ugyanis tinédzser koromban több színházi darabot megtekintve, pont elengedőnek tartottam azokat, hogy egy életre eltekintsek tőle. A legtöbb darab amit annak idején láttam, vagy túl művészi és unalmas volt, s ezt a jól berögzített véleményemet meg is tartottam magamnak, jó mélyre elsüllyesztve a tudatalattimba, nem engedvén senkinek hogy kipöckölje onnan. 

Nos így indultam el a Pál Utcai fiúk darabra a Vígszínházba, melyre egy csodás tanítványom hívott meg, s ellenkezni nem akartam, hiszen pontosan tudtam, semmi sem véletlen és ideje szembe néznem azzal a sztereotípiámmal, melyet kb. 20éve bevéstem magamnak.

Aztán jól leesett az állam!

Tátott szájjal bámultam a darabot és minden másodpercét élveztem! Mint mikor rock koncerten vagyok, brutál mód elvitt a darab és máris azon kaptam magam, hogy erről írnom kell és fel kell hívnom másnak is rá a figyelmet. Ugyanis a zene és a vele járó felemelkedett hangulat igen sok léleknek segít megszabadulni akár évtizedes terheitől. Magam tanítóként, nem tudom másként nézni ezt – csak így. Észrevettem, hogy felülírtam magamban az két évtizedes berögződést egyetlen egy alkalommal. A zene hat az érzékszervekre és kitágítja a tudatot. S ha ez mellett igazi értékeket is lát az ember megelevenedni egy darabban, akkor az formálja a személyiséget és ez minden életkorban igen fontos.

Hirtelen nagyon sok kérdésem lett!

Ezért felkerestem a darab Bokáját, Wunderlich Józsefet és faggattam egy picit.

-          Mennyire válik a színész személyiségének részévé a szerep?

-          A darabban lévő csapatszellem, főleg a próbák vége félé, teljesen átszivárgott a civil életünkbe. Nagyon sokat ültünk itt együtt a társalgóban is, sokat társasoztunk, ami állandó programmá vált a próbák után. A csapatépítés spontán módon elkezdődött, ahol természetesen valamennyire hasonlóképen voltak kiosztva a szerepek, mint a színpadon. Én nem azt gondolom, hogy a szerep egy külön valami amit  kreálunk, hanem azt mondom, hogy egy-egy ilyen szereppel a felszínre jönnek olyan dolgok, amelyek esetleg az életben nem f eltétlen jönnének szembe. Hova tudok menni itt a való életben ahol olyan dolgok történnek velem, mint itt a színpadon? A színpadi szerepek felébresztenek az emberben egy csomó szenvedélyt, vágyat, régi érzéseket és emlékeket és ez szerintem a nézőköz is eljut.

 

-          Miként választ egy színész szerepet?

-          Ami közelebb áll hozzám szerep, ami nagyobb felületen találkozik az én személyiségemmel, az nyilván nagyon hatással és befolyással van rám. Ezt inkább úgy tudom elképzelni, hogy vagyok én és ezek a szerepek hidak. Azaz hidakat építünk önmagunk, a civil életünk és a szerepbeli létezésünk között, s ezen a hídon mindig átkelünk, mikor beérkezünk a színházba és ezen a hídon is megyünk vissza az életbe, vissza a családunkhoz. Nyilván az, hogy amelyik szigetre többször látogatunk el és amelyik közelebb áll hozzám, és a saját világomhoz, az jobban is hat rám.

 

Ha kívülről nézem a darabot és elvonatkoztatok az eredeti témától, akkor én két féle megvilágítást is látok benne.

Egyrészt az országok közötti háborúkat, melyben igen fontos lenne, hogy a tömegeket igazi vezető irányítsa, ahogy a darabban is láttuk.

Illetve a fehér és sötét oldal játéka. Magam tanítóként folyton azt látom, hogy az emberek elutasítják a sötét energiákat, holott az is részünk. És amikor nem küzdünk az ellen ami van, hanem tisztelettel és egyenesen oda állunk elébe, elfogadjuk annak a létjogosultságát, akkor nagyon könnyen az életben is azon kapjuk magunkat, hogy a sötét oldal, darabnál maradna a vörös ingesek, ha barátainkká nem is szegülnek, de tisztelettel elkerülnek bennünket.

A gitt egyletben például meglátni azt, hogy a közéletben, médiában olyan sok értéktelen dologról szaporítják a szót, melyek csak az időt rabolják és elviszik a fókuszt a lényegről. Így én ezt a darabot ajánlom ilyen szemmel is nézni. Hiszen az író egész biztos nem csak kisfiúkról írt, hanem jóval mélyebb közölnivalót szeretett volna elénk tárni.

Akinek van füle a hallásra, akinek van szeme a látásra...előttük kitárul a csodák kapuja és általa beléphetnek egy új világba!

Írta: Filotás Mária