Fázisokban fogom írni. Kilenc fázisban szólítom meg a tükröt és a mese folytatódik! 

1. rész

- Tükröm-tükröm mond meg nékem, ki való hozzám széles-e vidéken.

- Ne engem faggass, Hófehérke! Nézd meg inkább a férjed, kit küldtünk néked.

- De ő már nem figyel rám és meg is hízott. Testem másért kiállt, küld el nekem a nagy Őt, amint tudod.

- Dehogy küldöm, úgysem tudnám. Pont ő van melletted, aki éppen veled együtt rezonál.

- Hogyan? Olyan csúnya és figyelmetlen lennék én is, mint amilyenné ő vált? Na ezt nem hiszem! Küld el hozzám a társamat, de iziben!

- Na ide figyelj Királylány! Ülj le arra a túlformázott hátsódra és nyisd ki a két füled. Hogy küldjem el neked a királyfit, akinek a csókjától kiugrik a mérgezett almád is, ha nem tudod kiköhögni magadból az okokat, amiért a férjed még az otthonotokban tanyázik? 

Minden helyzet megoldódik magától, amint komolyan és őszintén megvizsgálod önmagadban, hogy miért laposodott el a kapcsolat, egészen pontosan TE , mit tettél azért hogy ilyenné vált. Csak Te magadat nézd, a másik most nem számít. De ismétlem, légy őszinte különben a helyzet sohasem oldódik meg és örökké ott fog ülni a nyakadon. 

Majd találj minimum három okot, amiben te voltál a hibás, akkor gyere elém vissza, csakis akkor és kapod a következő találós kérdést. 

Erre a tükör kihunyt és Hófehérke ott állt halántékig elvörösödve. Még hogy ő a hibás, mikor ő a csodaszép királyleány? De mit volt mit tenni, leült és elrévedt vissza a múltba, amikor először látta meg a férjét talpig úri puccban. 

Nagyon fess ember volt, egy igazi gavallér, csizmája sarkantyúján csak úgy szikrázott a fény. És azok a szavak?! Ajj azok a szavak, melyektől a kőtömb is megolvad és kenhetővé válik. Ennyi elég is volt Hófehérkének, menten belézúgott a kérőjébe. Ám a lagzi után hamar fény derült a turpisságra, a kérőből kéjenc lett, akit más nem érdekelt, csak a hódítandó arák száma.

És így már Hófehérke sem volt rest, elővette a legélesebb fegyverét, a nyelvét. Lett aztán a királyfiból kígyó, béka, de még döglött hal is. Nem volt olyan csúszómászó a földön, aki ne kapott volna személyazonosságot a férje személyében. 

Majd a vak tyúk is talál szemet alapon, némely éles kritika betalált a férjénél, de nagyon. És onnantól már oda-vissza ment a játék, és így vált Hófehérkéből is feslett céda.

Állj! 

A varázstükör csak azt mondta, hogy azt nézze ahol ő rontotta el és az pedig bárhogy is nézi, a hüllők megszemélyesítésével kezdődött. 

- Aha, túl éles a nyelvem és össze-vissza vagdalkozom. Oké, megvan az első pont ahol hibáztam, de mi a másik kettő? 

 

 

2. rész

Miután hófehérke összegyűjtötte a gondolatait, hogy ő maga hol hibázott, odaállt újra a tükör elé és megszólíotta:

- Tükröm, tükröm mond meg nékem, hol van a királyfi, s nekem még mit kellene tennem?

- Nézzünk csak oda! Mit hallok? Már nem csak követelsz, hanem azt is kérdezed, hogy neked mit kell tenned! Helyes! Így hát itt van a következő feladat.

Írd össze, hogy neked miben kellene változnod, hogy a meglévő kapcsolatodban helyreálljon a béke. Segítek egy gondolattal, a többit te old meg. 

Gondolj vissza arra az időre, mikor még minden rendben volt, és sétáltatok kéz a kézben. Ő mivel kedveskedett neked a leggyakrabban? Virágot vett, vagy ajándékot? Szép szavakat mormolt a füledbe, vagy letekerte az ablakot és így utaztátok körbe az országot? Talán ölelt naphosszat vagy csupán helyrehozott mindent az otthonodban? Mi volt az ő szeretetnyelve, azaz mivel próbált meghódítani túlsúlyban téged? Amint felfedezed ezt, onnantól egy hónapig mindennap tégy te is úgy ővele és figyeld meg, hogy mi változik meg benned és benne. 

Majd gyere vissza egy hónap múlva és mond el, hogy ezenkívül te magad mi mást tettél még meg.

- De én már szabadulni akarok, és Most. Nem fogok neki kedveskedni, a királyfimat akarom de Most.

- Hát nem érted, hogy míg nem oldottad meg a miérteket és nem változtál át te magad is, addig pont ilyen királyfit kapnál, mint aki itt ül ni!- és a tükör megmutatta a férjét, amint ott ül a tv előtt, puncsot iszogatva. 

Hát nem kínlódtál még eleget önmagad csapdájában? Miért akarsz ugyanilyet, csak más csomagolásban? Mindaddig míg köztetek nem állt helyre a béke, addig a cselekedeteiteket nem a szeretet vezérli és könnyen bevonzhatod őt újra és újra későbbi életeidben, hogy a szeretet nyelvet együtt tanuljátok meg. 

Minden kapcsolat tanító jellegű is. De van ami egy életen át tanít és van ami jóval rövidebb ideig tart. Bárhogy is legyen, az életen át tartóban és a rövidben is, a harmóniára kell törekedni és a békében való elválásra, ha már egyszer annak meg kell történni. Ennek hiányában az életed hiába való volt, mert nem tanultad meg, hogy elengedni és szeretni egy és ugyanaz. 

- Hogyan?

- Semmit sem birtokolhatunk, még a saját testünket sem, hiszen a halál mezsgyéjén járunk, nyitott koporsók mellett. Mindenki elfog távozni a földi testéből, ami csak egy átmeneti űrruha. Bármit is birtokolni akarsz, az zsákutca! 

Ezért élből meg kellene tanulni az elengedést, már gyermekkorban. Mert csak ahhoz ragaszkodunk amivel dolgunk van. Tehát meg kell nézni mi az, ami a ragaszkodást táplálja és feloldani azt, a szeretet lángjával. Ott pedig ahol már a szeretet sincs, ott nincs meg az a transzformáló, gyógyító erő, ami az elváláskor a fájó sebeket begyógyítja. 

Tehát menj és old fel a blokádot köztetek, adj neki abból többet, amiből ő szeretne és csakis akkor gyere vissza, ha átfordult a kapcsolatotok szeretetté és a tőröket visszadugtátok a fiókba. 

És a tükör újra sötétté vált, hiába noszogatta Hófehérke, választ nem kapott többet. 

A szeretetnyelven kívül mit tehetnék még többet?- sóhajtotta, és a tekintete a távolba révedt....

 

3. rész

Eltelt egy hónap, majd még kettő, de a házifeladatot Hófehérke csak nem oldotta meg. Hiába faggatta a tükröt, az mostanáig teljesen sötét és vak volt. Mindaddig míg Hófehérke rá sem jött a cselre. Gonosz mostohája álruhába bújva némi almát és miegymást kínált neki, amit el is fogasztott, kivéve az almát. Olvasta egy meséskönyvben, hogy az alma akár mérgezett is lehet, így kitette az ablakba, úgy vetve rá éhes pillantásokat. Ám ahogy az lenni szokott, győzött a kíváncsiság és a „karmáját senki nem kerülheti el” alapon, Hófehérke beleharapott egy jó nagyot az almába. Amitől hirtelen álomba szenderült és álmában egy új világban járt, ahol minden a múltjára emlékeztette. De ez már nem volt érzelmekkel telített, így kívülállóként megtudta tekinteni, hogy akkor ott mi történt és elakadt a lélegzete.

Hirtelen felriadt és álmából felébredve kiköhögte a mérgezett almát és így kiáltott: 

- Bakker! Hogy én milyen vak voltam? Ott volt Jóska is, és én még csak észre sem vettem. Csak őt, aki időközben a férjem lett és épp a karmikus ringispilben vagyok vele, de örömömet nem lelem benne. 

Hófehérke újult erőre kapott és kezébe vette a saját élete irányítását! Elment egy Lélekhang tanfolyamra, ahol kinyitották a két szemét és még a fülét is, hogy mindent jól haljon amit a farkas súg neki… Hoppá! Ez már a Piroska és a farkas mese… 

Nem baj! Az is csak egy tanmese hát folytassuk onnan. Ha a nagymama is a panaszkodás helyett az imáit mormolta volna bőszen, tán kinyílik a szeme a látásra és nem a farkas gyomrában végezte volna. De hát így jár mindenki, aki fejét a homokba dugja. Vagy tán nem így gondoltátok? Az ember a Teremtő képmására lett teremtve, nála van a kulcs, mely az édenkertbe vezet. De ha letér az útról, amit a farkas mutat, ne csodálkozzon ha nem a nagymama várja ölelő karjaival, hanem egy ordas farkas.

Tehát Hófehérke Lélekhang alkalmazó lett és máris más színben látta a világot! Pontosan tudta onnantól, hogy ő maga irányítja az életét és problémáiért senki más nem okolható. Csupán egy tükör a külvilág, ami ha nem tetszik, önmagán változtatva, a tükörkép is változik. 

Így eljött a napja, hogy újra odaállt a Tükör elé, aki most újra megszólította: 

- Mit látnak szemeim angyalom! De ki vagy fényesedve! Mi történt hát, megtanultad a leckét?

Hófehérke lesütött szemekkel állt a Tükör előtt, fel se mert nézni. 

- Meg. – mondta Hófehérke. De amit láttam és amire rájöttem az nem tetszett. Hogy nézzek hát a szemedbe, ha tudom mindent magamnak köszönhetek és mást nem okolhatok?!

- Húzd hát ki magad lányom! Állj egyenesen és emelt fővel. Rájöttél a Teremtő mivoltodra és hogy benned van a megoldás kulcsa. Nem mást hibáztatsz saját sorsodért, hanem megtanultad kezelni önmagad. Tudod, hogy ez a hozzáállás az emberiség alig pár százalékának ha sikerül?! Eltudod képzelni, hogy ez mekkora áldás és előrelépés az életedben?! 

Gratulálok! Megnyerted a lottót ötöst! Mert ezzel a kulccsal, amit megleltél magadban, minden zárat kinyithatsz. Igaz, lehet hogy kilencszer kilenc zárat kell kinyitnod, de a létezésetek maga egy játék. Az életet fogd fel egy nagy kalandnak és a körülötted lévő embereket pedig a nagy kirakós egy részének. A következő időszakra míg nem találkozunk ez lesz a feladatod:

1. Ne hasonlíts! Ne hasonlítsd magad másokhoz és ami a legfontosabb, hogy ne mások véleménye alapján határozd  meg önmagad. Mindaddig míg megtapasztalnivalód van, addig be is vonzod hozzá a szereplőket és a helyzeteket. De fontos, hogy ne ez alapján ítéld meg magad. Tudd, hogy ez is csak egy lecke. Fényedet nem tompíthatja semmi, csak  ha tévesen másokhoz hasonlítod magad. Egyedülálló és különleges vagy, fontos ezt tudnod. 

2. Ne feltételezz! Kérdezz és mondd ki nyíltan, hogy mit is szeretnél valójában. Semmi sem az aminek látszik és míg nem látod a nagy egészet (amit talán csak a Jóisten lát igazán), addig ne feltételezz és ne is bíráskodj. 

3. Ne magyarázz! Amit meg kell magyarázni, az még nincs elfogadva benned. Jogod van a saját életedben bármilyen döntést hozni, még akkor is ha az a másiknak nem tettszik. Vállald fel önmagad. Az életed egyedülálló, ami csak a tiéd és másnak beleszólási joga nincs. 

A következő találkozásunk alkalmával pedig, átadom neked a szerelem kulcsát! Addig pedig légy biztos abban, hogy bármit történjék is, a kezedet fogom, el nem engedem soha!

Zutty! A tükör sötét lett és ott állt Hófehérke az újabb leckékkel. 

Te hogy állsz ezekkel a leckékkel? Hófehérke megoldja! De te is magadévá teszed a tanításokat?

4. rész

(folytatás következik...)