Felhívom azon Lélekhangos tanítványaim figyelmét, akik már bensőből írnak, hogy folytassuk együtt az alábbi mesét, had tanuljon belőle mindenki, aki olvassa és aki érti :)

Fázisokban fogom írni. Kilenc fázisban. Most a héten mindenki, aki benevez a játékba, írja meg mi az két hiányzó pont, amiben a hercegnő még hibázott/hibázhatott. Azokat majd hozzáírom a meséhez, és újra közzé tétetik. Majd újra megszólítom a tükröt és a mese folytatódik! 

Íme a mese!

- Tükröm-tükröm mond meg nékem, ki való hozzám széles-e vidéken.

- Ne engem faggass, Hófehérke! Nézd meg inkább a férjed, kit küldtünk néked.

- De ő már nem figyel rám és meg is hízott. Testem másért kiállt, küld el nekem a nagy Őt, amint tudod.

- Dehogy küldöm, úgysem tudnám. Pont ő van melletted, aki éppen veled együtt rezonál.

- Hogyan? Olyan csúnya és figyelmetlen lennék én is, mint amilyenné ő vált? Na ezt nem hiszem! Küld el hozzám a társamat, de iziben!

- Na ide figyelj Királylány! Ülj le arra a túlformázott hátsódra és nyisd ki a két füled. Hogy küldjem el neked a királyfit, akinek a csókjától kiugrik a mérgezett almád is, ha nem tudod kiköhögni magadból az okokat, amiért a férjed még az otthonotokban tanyázik? 

Minden helyzet megoldódik magától, amint komolyan és őszintén megvizsgálod önmagadban, hogy miért laposodott el a kapcsolat, egészen pontosan TE , mit tettél azért hogy ilyenné vált. Csak Te magadat nézd, a másik most nem számít. De ismétlem, légy őszinte különben a helyzet sohasem oldódik meg és örökké ott fog ülni a nyakadon. 

Majd találj minimum három okot, amiben te voltál a hibás, akkor gyere elém vissza, csakis akkor és kapod a következő találós kérdést. 

Erre a tükör kihunyt és Hófehérke ott állt halántékig elvörösödve. Még hogy ő a hibás, mikor ő a csodaszép királyleány? De mit volt mit tenni, leült és elrévedt vissza a múltba, amikor először látta meg a férjét talpig úri puccban. 

Nagyon fess ember volt, egy igazi gavallér, csizmája sarkantyúján csak úgy szikrázott a fény. És azok a szavak?! Ajj azok a szavak, melyektől a kőtömb is megolvad és kenhetővé válik. Ennyi elég is volt Hófehérkének, menten belézúgott a kérőjébe. Ám a lagzi után hamar fény derült a turpisságra, a kérőből kéjenc lett, akit más nem érdekelt, csak a hódítandó arák száma.

És így már Hófehérke sem volt rest, elővette a legélesebb fegyverét, a nyelvét. Lett aztán a királyfiból kígyó, béka, de még döglött hal is. Nem volt olyan csúszómászó a földön, aki ne kapott volna személyazonosságot a férje személyében. 

Majd a vak tyúk is talál szemet alapon, némely éles kritika betalált a férjénél, de nagyon. És onnantól már oda-vissza ment a játék, és így vált Hófehérkéből is feslett céda.

Állj! 

A varázstükör csak azt mondta, hogy azt nézze ahol ő rontotta el és az pedig bárhogy is nézi, a hüllők megszemélyesítésével kezdődött. 

- Aha, túl éles a nyelvem és össze-vissza vagdalkozom. Oké, megvan az első pont ahol hibáztam, de mi a másik kettő? 

(folytatás következik...)

 

 Ti írtátok a meséhez a másik kettő pontot:

1. Hozzászólás: (Tibor, Budapest) Hófehérke cikázó gondolatai a tükörrel folytatott beszélgetés után:

Gondoljuk csak át szépen, mi kell a férjenek, mi kell ahhoz, hogy szoknyámnál megférjen? 

Legyek vad gésa, kedves házi tündér, szertő feleség, cseléd, hogy mindent rendbe tegyen. Legyen a gyerekek gyámja, de ne habozzon az ágyban úgy tenni, mint egy céda, kielégítve a Káma Szutra összes pózát, melyben kiélheti a perverzióját. Persze, ha idő előtt elmegy, vágjak hozzá jó pofát, ha befordul és horkol, otthagyva az arát.

Hogy mi a megoldás? Íme, néhány gondolat a hímre, hogy észhez térjen s maradjon örökre.

Egy kis lelkiismeret. Ha éreztetem, hogy rosszat tett és nem a vád vagy veszekedés jön, hanem a lelki terror, mely felőröl. Befordul és rosszul érzi magát, az vezet az útra és nem a vád. A szeretet, mely minden határon túl érződik, és a szerelem, amely ha mellém szegődik, és ott marad, míg csak ki nem hunynak a fények

2. Hozzászólás ( Anikó, Italy):

Ha Hófeherke lennek akkor a kovetkezoket fedeznem fel magamban: 1. elvarasoknak megfeleles (csodalatos anya, szereto, feleseg, a sorrend?, mindenki maga erzi, bar nagyanyamnak igen vilagos elkepzelesei voltak ezzel kapcsolatban) megfelelni a mostohanak, az anyosnak, a torpèknek, (nagyanyamnak) s ezek mar sejtszinten beepultek nala. Kovetkezmenye 2 dolog - elvesziti onmagat, az osszhangot onmagaval, az autentikussagat) ill. ebbol kovetkezik a szegyen a nem vagyok elegendo , es a buntudat, azaz nem teljesitettem elegge. Itt erik be a kovetkezo pont 2. a szegyen es a buntudat, melyek leginkabb eltavolitanak a noi empatiatol (termeszetesen kizarolagossag kizarva, hisz a ferfi eppugy rendelkezhet empatival, s ez nem feltetlenul addig terjedhet ki a ferfi reszerol, "De hat en levittem a szemetet!!!")...tevekenysegig. Ezzel csak arra probaltam ravilagitani, hogy a no a Hold a ferfi a Nap.) A noi erzelmek gazdagsaga lásd szeretet, kedvesseg, baj, csodalat, elismeres, odaadas stb... vegtelen, s ezek, melyek igazan megdobogtatjak a hercege szivet,s teszi ot ferfive a teremtes koronajava vagy nem... ebbol kovetkezhet a 3.ok pedig a szerepcsere, azaz Hofeherkere kerult a nadrag, ami mar nagy gond, mert a herceg menekulot fuj, mert vetelytars lett Hofeherke, s nem a vedelmezendo tars. 

3. Hozzászólás (Anita, Debrecen):

 Lehet hogy igaza van a tükörnek? Eddig soha nem jutott eszembe hogy bennem is lehet hiba. Hiszen én szeretem, gondoskodok róla és mindig segítek neki és megmondom neki, hogy mit kell tennie ha valamit kérdez. Mindig azt mondja hogy nem szeretem már és csak megszokásból vagyok vele, mert biztonságban érzem magam mellette. Pedig nem. Ha más lenne mellettem vajon jobb lenne? Tudnám szeretni mint őt? Hiszen a tükör is azt mondja hogy ő a nagy Ő. Miért kell neki más , mikor itt vagyok? És miért nem vagyok jó már neki? Hófehérke gondolkodott és magára nézett. A tükör csendesen mosolyogva- látva hogy Hófehérke jó úton indult el - megmutatta azt a Nőt akivé vált az éve során. Hófehérke döbbenten látta hogy eltűnt szépsége, kedves mosolya, bársonyos tekintete. 

Istenem! - Kiáltott fel. -Ezt tette velem! Gyűlölöm. Elhervasztott és eldobott

Hol vesztettem el magam? Hol hagytam és hogyan találom meg magam?

És ebben a pillanatban szinte megvilágosodott. Megtalálta második hibáját. MEVÁLTOZTAM! És ha én változtam, mivel Ő a párom, persze hogy megváltozott. Hogy tudna olyan lenni velem mint rég, ha én sem vagyok már olyan? És egyébként is. Mit beszélek én?? A lélek mindkettőnkben ugyanaz. És a tükör is megmondta hogy együtt rezgünk. Hát megkeresem magam. A mosolyomat, kedves hangomat, bársonyos pillantásomat. És mivel együtt rezonálunk, megtalál engem és megtalálja magát is és én is őt.

-De mi lehet még a hibám??? - törte a fejét szegény lány és egyszer meghallotta saját magát, amint azt mondja: "mindig megmondom neki, hogy mit kell tennie ha valamit kérdez. "

-Megvan!!!- kiáltott boldogan. Elvettem tőle a férfi mivoltát. Átvettem tőle az irányítást és nem megbeszéltem vele a kérdéseket, hanem megmondtam mit kell tenni. 

-Óóó én balga! Hát hogy is várom tőle hogy velem legyen boldog és Nőnek nézzen, ha tőlem nem kapja meg a férfinak- egyenrangú társnak- járó viselkedést?! Persze hogy más nőhöz megy, hiszen ott férfiként bánnak vele. És ez is azt igazolja amit az előbb kitaláltam. Ha Nő leszek újra, nem csak vele teszek jót. Hanem magamnak is. Nem leszek rigolyás, éles nyelvű.... Már az mennyit fog érni, ha én jobban érzem magam és szeretni fogom magam! 

 

A mese így folytatódik általam:

Miután hófehérke összegyűjtötte a gondolatait, hogy ő maga hol hibázott, odaállt újra a tükör elé és megszólíotta:

- Tükröm, tükröm mond meg nékem, hol van a királyfi, s nekem még mit kellene tennem?

- Nézzünk csak oda! Mit hallok? Már nem csak követelsz, hanem azt is kérdezed, hogy neked mit kell tenned! Helyes! Így hát itt van a következő feladat.

Írd össze, hogy neked miben kellene változnod, hogy a meglévő kapcsolatodban helyreálljon a béke. Segítek egy gondolattal, a többit te old meg. 

Gondolj vissza arra az időre, mikor még minden rendben volt, és sétáltatok kéz a kézben. Ő mivel kedveskedett neked a leggyakrabban? Virágot vett, vagy ajándékot? Szép szavakat mormolt a füledbe, vagy letekerte az ablakot és így utaztátok körbe az országot? Talán ölelt naphosszat vagy csupán helyrehozott mindent az otthonodban? Mi volt az ő szeretetnyelve, azaz mivel próbált meghódítani túlsúlyban téged? Amint felfedezed ezt, onnantól egy hónapig mindennap tégy te is úgy ővele és figyeld meg, hogy mi változik meg benned és benne. 

Majd gyere vissza egy hónap múlva és mond el, hogy ezenkívül te magad mi mást tettél még meg.

- De én már szabadulni akarok, és Most. Nem fogok neki kedveskedni, a királyfimat akarom de Most.

- Hát nem érted, hogy míg nem oldottad meg a miérteket és nem változtál át te magad is, addig pont ilyen királyfit kapnál, mint aki itt ül ni!- és a tükör megmutatta a férjét, amint ott ül a tv előtt, puncsot iszogatva. 

Hát nem kínlódtál még eleget önmagad csapdájában? Miért akarsz ugyanilyet, csak más csomagolásban? Mindaddig míg köztetek nem állt helyre a béke, addig a cselekedeteiteket nem a szeretet vezérli és könnyen bevonzhatod őt újra és újra későbbi életeidben, hogy a szeretet nyelvet együtt tanuljátok meg. 

Minden kapcsolat tanító jellegű is. De van ami egy életen át tanít és van ami jóval rövidebb ideig tart. Bárhogy is legyen, az életen át tartóban és a rövidben is, a harmóniára kell törekedni és a békében való elválásra, ha már egyszer annak meg kell történni. Ennek hiányában az életed hiába való volt, mert nem tanultad meg, hogy elengedni és szeretni egy és ugyanaz. 

- Hogyan?

- Semmit sem birtokolhatunk, még a saját testünket sem, hiszen a halál mezsgyéjén járunk, nyitott koporsók mellett. Mindenki elfog távozni a földi testéből, ami csak egy átmeneti űrruha. Bármit is birtokolni akarsz, az zsákutca! 

Ezért élből meg kellene tanulni az elengedést, már gyermekkorban. Mert csak ahhoz ragaszkodunk amivel dolgunk van. Tehát meg kell nézni mi az, ami a ragaszkodást táplálja és feloldani azt, a szeretet lángjával. Ott pedig ahol már a szeretet sincs, ott nincs meg az a transzformáló, gyógyító erő, ami az elváláskor a fájó sebeket begyógyítja. 

Tehát menj és old fel a blokádot köztetek, adj neki abból többet, amiből ő szeretne és csakis akkor gyere vissza, ha átfordult a kapcsolatotok szeretetté és a tőröket visszadugtátok a fiókba. 

És a tükör újra sötétté vált, hiába noszogatta Hófehérke, választ nem kapott többet. 

A szeretetnyelven kívül mit tehetnék még többet?- sóhajtotta, és a tekintete a távolba révedt....

(folytatás következik...)